• Információ: 36-1-309-2600/1443
    • in English

Magyarország Nemzeti Atlasza - előzmények

A hazai földrajztudomány és térképészet mindig meghatározó szerepet játszott a nemzet- és honismeret fejlesztésében, a rólunk és országunkról alkotott kép formálásában. Az első világháborút követően az ország korábbi területi egységének teljes vagy részleges helyreállításához igazolásul szolgáló, a trianoni katasztrófa hatásait tükröző, többnyire francia, angol, vagy német nyelvű földrajzi és kartográfiai munkák, köztük térképek, térképsorozatok jelentek meg. Mai értelemben vett, széles tematikájú nemzeti atlasz azonban csak a 20. század második felében, 1967-ben jelent meg először, amit egy 1989. évi, jóval gazdagabb tartalmú második nemzeti atlasz követett; a térképek kevés kivételtől eltekintve szinte kizárólag a Magyar Népköztársaság államhatárai által meghatározott területre vonatkoztak. Az 1989-es kötetet az MTA Földrajztudományi Kutatóintézete (MTA FKI) koordinálta, mely a rendszerváltozást követően a gyorsan megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyokra reagálva 1994-1995-ben öt füzetben, modern formában és digitális technikával megjelentette az MNA egyes témaköreinek kiegészítő lapjait.

A rendszerváltozást követő immár több mint két, a korábbi gazdasági-társadalmi viszonyokat gyökeresen átalakító évtizedben – amikor Európa új és régi országaiban, Madridtól Moszkváig, Párizstól Kijevig, Ljubljanától Varsóig egymás után jelentek meg nemzeti atlaszok – a Magyar Köztársaság még nem látta indokoltnak ilyen nemzeti szimbólum felmutatását. A felmerülő hazai igények kielégítésére 1999-ben a Cartographia Kft. adott ki Magyarországról egy kisebb méretű térképgyűjteményt, majd 2009 végén és 2011 derekán (angolul ás magyarul) az MTA, ill. az MTA FKI saját forrásból jelentetett meg egy-egy kis atlaszt (Magyarország térképekben), melyek csak ideig-óráig feledtethetik egy modern (nyomtatott és elektronikus) magyar nemzeti atlasz hiányát.

A továbbiakban röviden ismertetjük, és - lehetőség szerint - teljes terjedelmükben közöljük az eddig megjelent magyar nemzeti atlaszokat, valamint az azok előfutárainak tekinthető tematikus atlaszokat.




Chavanne, Joseph: Physikalisch-Statistischer Hand-Atlas von Oesterreich-Ungarn. Hölzel, Wien.

1887

Néhány évvel német példaképének, egy német atlasznak1 megjelenése után, 1882 és 1887 között először füzetekben, ill. lapokban, majd 1887-ben egységes kötetben adták ki Bécsben ezt a 32,5 x 49 cm-es nagyságú tematikus atlaszt, mely az Osztrák-Magyar Monarchia természetföldrajzi („fizikai”) és társadalom-földrajzi („statisztikai”) arculatát mutatta be. A kizárólag német nyelvű alkotás 50 oldalon (20 db 1:2,5 milliós és 20 db 1:5 milliós méretarányú) térképet, 68 oldalon (számos statisztikai táblázattal kiegészített) magyarázó szöveget tartalmaz. A térképoldalak közel fele a természeti környezettel, csaknem harmada a népességgel, településekkel, hetede a gazdasággal, a többi politikai, közigazgatási témákkal foglalkozik. Ez a maga korában úttörőnek számító osztrák-magyar atlasz alapvetően a tematikai hiányosságok és rendszertelenség miatt nem tekinthető a mai fogalmak szerinti nemzeti atlasznak, de azok magyar változatának kifejlődésében talán mégis az első mérföldkőnek számít.

1 Andree, R. – Peschel, O. 1878. Physikalisch-Statistischer Atlas des Deutschen Reichs, Velhagen-Klasing, Bielefeld-Leipzig.

Edvi Illés Aladár – Halász Albert: La Hongrie économique en cartes – The Economies of Hungary in Maps – Magyarország gazdasági térképekben. Budapest.

1920

Ez az 1919 és 1920 decembere között, alapvetően a trianoni béketárgyalások háttéranyagaként kiadott háromnyelvű atlasz még nem felelt meg a nemzeti atlaszokkal szemben támasztott minden kritériumnak, mert alapvetően csak hazánk gazdasági viszonyait mutatta be az utolsó békeév (1913) adatai alapján. A 4. kiadás már 68 (kb. 1:4,2 milliós méretarányú, színes) térképet és 6 grafikont tartalmazott, mérete 29 x 20,3 cm volt.

Rónai András (szerk.) Középeurópa Atlasz – Atlas of Central Europe. Államtudományi Intézet – Institute of Political Sciences, Budapest – Balatonfüred.

1945

A jelenlegi MTA CSFK Földrajztudományi Intézet szervezeti elődjének számító Államtudományi Intézetben Rónai András igazgató szerkesztésében, magyarul és angolul megjelent mű a nemzeti atlaszokkal szemben támasztott követelmények mindegyikének megfelelt, egy kivétellel: nem kizárólag egy állam (Magyarország) területét, hanem hazánkat, a Kárpát-medencét és annak meglehetősen tág környezetét ábrázolta 334 oldalon, 134 (kb. 1:6,2 milliós méretarányú, színes) térképen. A 31,5 x 23 cm-es méretű atlasz angol változata 367 oldalon 171 térképet tartalmazott. Az eredetileg a második világháború utáni békeszerződéshez készített, de később csaknem megsemmisült mestermű digitális fakszimile változatát 1993-ban adta ki 411 oldalon, magyarul és angolul a Szent István Társulat és a Püski Kiadó, alapvetően az ELTE Térképtudományi Tanszék munkájának köszönhetően.

Radó Sándor (főszerk.) Magyarország Nemzeti Atlasza. Kartográfiai Vállalat, Budapest.

1967

Az első, kifejezetten nemzeti atlasz nevet viselő magyar térképgyűjtemény munkálatai 1959-ben kezdődtek meg a Nemzetközi Földrajzi Unió Nemzeti Atlaszok Bizottságának ajánlásai alapján, Radó Sándor főszerkesztő irányításával. A 29 x 40,6 cm-es méretű, 112 oldalas mű az MTA (főleg annak Földrajzi Bizottsága) tudományos és a Kartográfiai Vállalat térképészeti közreműködésével 1967-ben jelent meg a „ gazdaságvezetés és tervezés munkájának” segítése és az általános honismereti tájékoztatás céljával. Ennek megfelelően a Magyar Népköztársaság vörös kötésű, első „térképes személyigazolványának” 280 (túlnyomórészt 1:1–2 milliós méretarányú, színes) térképe közül közel 60% a szocialista népgazdaság állapotát, harmada a természeti környezetet mutatta be, míg alig több mint tizede szólt magáról a társadalomról (főként a népességről és a településekről).

Pécsi Márton (szerkesztőbizottsági elnök) Magyarország Nemzeti Atlasza – National Atlas of Hungary. Kartográfiai Vállalat, Budapest.

1989

Az MTA Szentágothai János elnöksége idején, 1983-ban – az 1967-es atlaszhoz hasonlóan kormányzati támogatással, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal való összefogásban határozta el az MNA újabb kiadását. Az atlasz 6 éves munka eredményeként az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet irányításával, Pécsi Márton igazgató, szerkesztőbizottsági elnök vezetésével, 87 (túlnyomórészt) állami intézmény, szervezet és 183 szerző, szerkesztő közreműködésével a rendszerváltozás előtti pillanatban, 1989-ben jelent meg. A korábbihoz képest terjedelmében közel négyszeresére nőtt, 395 oldalas, 29 x 43 cm-es méretű, egyetlen kötetben megjelent atlasz a külvilág felé való nyitás érdekében kétnyelvűvé (magyar és angol) vált. Az 1967-es kiadáshoz képest a magyarázó szövegek terjedelme a nemzetközi trendnek megfelelően jelentősen (8 oldalról 100-ra) nőtt. Az ország méretéből eredően a térképek túlnyomó többségének méretaránya (1:1–2 millió) és a változatlanul a szocialista területi tervezést segítő alapvető funkciója miatt a tematikai szerkezete lényegében nem változott. Az immár 763 térképének kb. 60% -a továbbra is a népgazdaság állapotával foglalkozott ugyan, de a természetföldrajzi térképek (21%) rovására a társadalmi témakörökkel foglalkozó és a bevezető jellegű térképek némileg teret nyertek (12% ill. 8%). Az 1980-as évek második felében kibontakozó enyhülő politikai légkör hatására nem csupán az adatbeszerzés vált könnyebbé, hanem megjelenhetett a szocialista iparosítással, mezőgazdasági és településfejlesztési politikával kapcsolatos kritika is, ami helyenként tükröződött is az atlasz tartalmában.

Pécsi Márton (szerkesztőbizottsági elnök): Magyarország Nemzeti Atlasza kiegészítő lapjai – National Atlas of Hungary. Supplementary Map Lift-out Series. 1–5. füzet. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest.

1994-1995

Az 1989 utáni alapvető társadalmi-gazdasági változások, az 1990. évi népszámlálások eredményeinek közzététele arra késztette az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetét, hogy a társadalom gyors és pontos tájékoztatása érdekében kiegészítő lapokban folytassa az MNA kiadását. A korszerű nemzetközi trendekhez való felzárkózást nem csupán az egységes, hatalmas terjedelmű kötetben való megjelenéssel történő szakítás jelentette, hanem a funkcióváltás, a művelt nagyközönség és oktatás felé való nyitás, a társadalom széles rétegeit érdeklő, problémaorientált tematika (pl. etnikai kérdések, új közigazgatás, demográfiai problémák, nemzetközi migráció, választások, adózás, környezeti konfliktusok) és a térképszerkesztésnél a hagyományosról a digitális technikára (ArcGIS) való átállás is.

Papp-Váry Árpád (szerkesztőbizottsági elnök): Magyarország atlasza. Cartographia, Budapest.

1999

A korábbi egykötetes nemzeti atlaszokhoz képest kezelhetőbb méretű, 23,3 x 32,9 cm-es lapokat tartalmazó atlasz az 1989 utáni alapvető társadalmi-gazdasági változásokat kívánta bemutatni, főként a felsőoktatás résztvevői számára. A 132 számozott oldal közül 106,5 tartalmazott térképeket, 24,5 névmutatót és közigazgatási településlistát. A funkcióváltás és a piac megcélzott rétegének igényei miatt a térképes oldalak szerkezete az MNA 1989-es kiadásához képest jelentősen megváltozott, kiegyensúlyozottabbá vált, a korábban uralkodó gazdasági témakör aránya 49%-ról 23%-ra csökkent, a bevezető általános földrajzi és politikai-közigazgatási térképeké viszont 10%-ról 26%-ra nőtt. A legtöbb térkép méretaránya 1:2,5 millió. Jelentős szemléletbeli váltást tükröz, hogy a térképek közül már 21 (közülük 16 természetföldrajzi jellegű) ábrázolta tágabb hazánkat, a Kárpát-medencét, míg 1989-ben csupán három.

Kocsis Károly – Schweitzer Ferenc (eds.): Hungary in Maps. Geographical Research Institute, Hungarian Academy of Sciences, Budapest.

2009

Az MTA Földrajztudományi Kutatóintézete a regionális atlaszok sorozata keretében - a Délkelet-Európával és Ukrajnával foglalkozó atlasz után - a rendszerváltozás 20., NATO-csatlakozásunk 10., az EU-tagságunk 5. évfordulóján jelentette meg a külföld tájékoztatására ezt a viszonylag kisméretű (21 x 29,8 cm-es), angol nyelvű kiadványt országunk korabeli természeti, társadalmi és gazdasági helyzetéről. A digitális technikával készült, 211 oldalas atlasz szerkezetében a szöveg és térkép aránya közel 2:1-re volt tehető. A 142 térkép körében a természeti, gazdasági és társadalmi tématerületek csaknem hasonló súllyal szerepeltek. A korábbi nemzeti atlaszokhoz képest országunk ezen angol nyelvű kis „névkártyája” a hazai és nemzetközi érdeklődés kielégítésére számos kérdéskör (pl. etnikai, politikai, történeti, vallásföldrajzi, ökológiai, urbanizációs, kereskedelmi, telekommunikációs, turisztikai témák) újszerű bemutatását is felkínálta.

Kocsis Károly – Schweitzer Ferenc (szerk.): Magyarország térképekben. Magyar Tudományos Akadémia, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest.

2011

Ez a kiadvány nem csupán a 2009-ben megjelent angol atlaszunk magyar nyelvű változata, hanem annak kibővített, aktualizált, átdolgozott, de változatlan (21 x 29,8 cm-es) méretű, multifunkcionális kiadása. Főként az új fejezeteknek (parlamenti választások, tehetségföldrajz) köszönhetően a terjedelem 248 oldalra bővült, a térképek száma 165-re, a szerzőké 38-ra nőtt. A hazai művelt átlagembereknek, a köz- és felsőoktatás szereplőinek, illetve a kormányzati döntéshozóknak szóló kis, összefoglaló atlaszunk áttekintést kívánt nyújtani a harmadik évezred elejének Magyarországáról. Ezt a gyors (és ingyenes) tájékoztatást szolgálta az is, hogy a hagyományos, nyomtatott változat megjelenése után az atlasz teljes terjedelemben felkerült az MTA FKI honlapjára is.